Mostanában úgy néz ki rákaptam erre a naplóírásra, remélem örül neki mindenki. :)
A barlangfürdőzés klassz volt, szauna, gőzfürdő, pancsolás, napozás. Hetente egyszer elviselném. Mondjuk keddenként ezzel kezdeni a napot, csütörtökön meg kiegészíteni a kényelmet egy kis 1 órás tradicionális thai masszázzsal. Nincsenek nagy igényeim. :) Szerintem NL100-on majd már lehet róla beszélni. :)
Jövő héten kedden lesz menedzsmentes szakestély, de úgy döntöttem, hogy most megvonom magamtól a társasági élet és alkohol nyújtotta szórakozási lehetőségeket (a MEN után még ez egyelőre nem is kelt bennem különösebb hiányérzetet - vodka brrr...), és azt a pénzt inkább fizikai fejlődésem pallérozására szánom, azaz veszek júniusra kondibérletet. Ha van nekik valami 30 napos jellegű, akkor már megveszem jövő héten, ha nincs, akkor megvárom a júniust. Remélem azért nem kényszerítik az embert arra, hogy kifejezetten csak hónap elején kezdhet el edzeni, de majd meglátjuk.
Úgy gondolom, hogy heti 4-szer fogok eljárni az elején, felfrissítem a "gyúrós tudásbázisom" és már ma írok magamnak egy edzéstervet, emellett sztem heti 2-szer el kellene járni futni is. 1 nap meg pihenő. Az elmúlt kb. 1,5-2 hónapban szerencsére nem hanyagoltam el a testem (kivéve MEN - vodka brrr...), volt resistance training, meg jártam futni, így nem indulok zöld szemes ostoros szintről. Azért az első hét után biztos visszatér a már oly régen elfeledett Izomláz nevű barátom.
Kicsit megtanulok főzőcskézni is, mert ha már edzek, akkor igyekszem nem össze-vissza kajálni, így a csirke és a hal nagy haver lesz előreláthatólag. A brokkolira már egy ideje úgyis rákaptam, a hüvelyeseket szeretem (kivétel nélkül :P :D), barna rizs, rozskenyér szintén megszokott dolog már nálam, tojást minden mennyiségben tudok enni, beruházok még komolyabban a zabpehely bizniszbe, meg még nem tudom... Ennek is utánanézek picit jobban. Szerencsém, hogy nem vagyok egy mindenáron változatos kajálásra vágyakozó ember, meg valahogy nekem maga az étkezés mint olyan, nem jelent külön programot, amit annyira kib*szottul élvez az ember, inkább csak egyfajta muszáj dolog. Persze szeretek én is finomakat enni, de valahogy nem ez határozza meg a hangulatom. Ezek mellett az alkoholt még visszább szorítom, bár nem voltam eddig sem egy nagyivó egyetemista (kivéve a MEN-en - vodka brrr...)
A póker még mindig megy. Nyeremény terén elértem a rekordom, egyszer volt eddig profitábilisebb hónapom, de az egy rakat bónusszal együtt számítva. Szerintem a ptr pont a két legnyereségesebb napomat nem trackelte, mert ahogy néztem tegnap, pont 20.-nak kellene lennem, ehelyett nem ír az 50-ben sem. Mondjuk pont leszarom, csak érdekesség. :) Valószínűleg veszek majd egy ultragagyi headsetet, max. kb. 2k-ért még ebben a hónapban és gondolkozok egy leakfinder NL50-es videón. Egyedül az gondolkodtat el, hogy kinek rakom itt fel OPHU-n? Nem igazán ismerek olyan embereket itt, akik egyáltalán cash game-eznek, kivéve néhányat közületek, akik már töltöttek fel oktatóvideókat. De most egy Gazza8 pl. mit fog nekem leakfinderkedni, mikor annyira hozzászokott a SNG-khoz, hogy ha cg-zés közben lestackelik, csalódottan bezárja az asztalt, és szomorkodik, hogy most sem lett ITM. :) Meg amúgy az OPHU-s fórumozók nagy többségéről is elmondható, hogy vagy freerolloznak, vagy MTT-znek, vagy SNG-znak. Alig-alig cg-zik itt valaki. Na mindegy, majd meglátom. Ha lesz, akkor valszeg 1 órás, 4 asztalos sessionre kell gondolni, és utólagos kommentárral, amihez majd utána kell néznem, hogy milyen programokat használjak, mert még nem csináltam ilyet, bár gondolom nem túl ördöngös. Ha vannak egyéb ötletek, hogy mivel tehetném érdekesebbé, eredetibbé, vagy viccesebbé az ilyen videót, akkor osszátok meg velem. (igyak közben vodkát? brrr... :) )
A következő postom már valami übertáp filmes bejegyzés lesz, mert már korábban ígértem, és hát van egy-kettő múvi, amiről érdemes írni. Szerintem legalább 10 filmet fog tartalmazni, bár függ a szorgalmamtól is. Elég vegyes lesz műfajilag, úgyhogy szerintem mindenki talál majd benne egy-két megtekintésre érdemeset.
Na, most már mehet a grind, ma még nem játszottam semmit, a füvet nyírtam kint (legalább barnulok), de mára legalább egy 5 óra játékot gondoltam, meg egy háromnegyed órányi oktatóvideózás is be van tervezve (így is le vagyok maradva velük erre a hónapra mint a borravaló).
Hát, asszem ennyit akartam. Menjetek ki ti is napozni, mert rohadtul feltűnő tud lenni néha egy-két hófehér kocka augusztus közepén. :)
2011. május 23., hétfő
2011. május 19., csütörtök
MEN után
Vége van a Miskolci Egyetemi Napoknak, jelentem túléltem, pedig több dolog is nehezítette dolgomat.
A legelső, hogy nem tudom, mikor csináltam utoljára mesterhármast. Mesterhármas alatt értem, hogy 3 egymás utáni napon piáltunk, és mentünk le bulizni... :) Kb. 1,5 liter vodkát, és 1,5 liter sört ittam meg ez alatt a 3 nap alatt, azóta regenerálódom. Nyilván nem akartam kimaradni a buliból, így mivel a többiek is így tervezték, "kötelességem" volt nekem is. :)
Nagyon kettős érzések vannak bennem ezzel a 3 nappal kapcsolatban. Sok pozitívumot éltem meg, de van negatívum is.
Az első nap tök jó volt, Paddy and the Rats koncert, szolid pogózás (még életemben nem csináltam ilyet :) ), valamint sikerült bemarni úgy, hogy valami DJ-re dance-eltem egy fél-három negyed órát úgy, hogy a többiek már leléptek aludni. :D Aki ismer, az tudja, hogy ez szinte elképzelhetetlen. :)
Jött a következő nap, péntek, amikor szintén jól indult minden. Alapozás a koliban a haverokkal, sok röhögés. Aztán megláttam Beát, hogy már ők is alapoznak a lányokkal. Hihetetlen szar érzés futott át rajtam, ami lehet önzőség, de máris beindult a féltés, féltékenység, pedig már lassacskán 1 hónapja, hogy szakítottunk. Biztos az alkohol is felerősítette, de olyan zaklatottság és szomorúság lett úrrá rajtam pillanatok alatt, hogy az leírhatatlan. Valahogy a többiek összeszedtek, és lementünk a koncertekre. A Subscribe-ot és a FreshFabrikot céloztuk meg, kötelezőnek tartottam tesómmal, hogy a Drive My Handre üvöltsünk majd egyet. Lent megint minden okés volt, tesómmal sikerült olyat beszélgetni lent, körülbelül 1 órán keresztül, amit mindenkinek kívánok a testvérével. Úgy érzem, hogy olyan közel kerültünk egymáshoz, amennyire csak testvéreknek lehet, és ugyan eddig is éreztem, tudtam, hogy iszonyatosan úgy gondolkozik, mint én, most olyan érzésem volt, mintha magammal beszélgetnék. Most már tudom, hogy Ő az, akire biztos, hogy minden esetben számíthatok.
Ezután bementünk a FreshFabrik koncertre, de 3-4 szám után úgy éreztük, hogy nem lesz itt Drive My Hand, így elöl állva elkezdtük beordítani, hogy azt akarjuk. :) A frontember elütötte azzal, hogy neki nincs felírva vagy mi, meg ilyenek (legalábbis így rémlik :D), de hát mi tesómmal ezt már elhatároztuk, hogy arra márpedig tombolni fogunk. :D Szóval elkezdtük mondani a közelben lévő embereknek, hogy: ugye Ti is a Drive My Handet akarjátok? :D 3 szám múlva már elég sokan kiabálták be ahhoz, hogy ez legyen a következő szám. :) Nyilván erre tombolt mindenki a legjobban, de tényleg érezhető különbséggel. :)
Rohadt jó koncert volt, leizzadtam mint állat... :)
Ezután kimentünk, mondom menjünk el WC-re. Na kivel futok össze nyilván? Beával, kivel mással. Megint ugyanabba az állapotba kerültem, mint ami a koliban volt, kb. 10 másodperc leforgása alatt. Egyből nem volt kedvem semmihez, így öcsémmel hazajöttünk. De itt nincs vége, mert én egy beteg állat vagyok. Valahol ebből is látom viszont, hogy a kitartásom az nem hétköznapi, és hogy amit a fejembe veszek, azt véghezviszem. Képes voltam ugyanis fél 3-tól kb. 5-ig a konyhában ülni egy ásványvizes palackkal, és várni, hogy visszajöjjön. Mindezt tök részegen, ahogy más azt kívánja, hogy ágyhoz jusson. Kicsit rosszul is voltam, de az ásványvíz és a magány furcsa kettőse kijózanított ez alatt a 2,5 óra alatt. Ekkor meghallottam kopogni Beát a folyosón, az évek alatt már távolról is megismerem, ha Ő közeledik. Kiült hozzám a konyhába, beszélgettünk. Elmondta nekem, hogy lent csókolózott egy sráccal. Hirtelen nem tudtam mit reagálni, nem haragudtam, ekkor már több int 3 hete szakítottunk, elvileg semmi közöm hozzá, azt csinál, amit csak akar. Ezt is mondtam neki, tök nyugodtan. Aztán az egyik barátnőjével feljött egy bunkó, tahó paraszt gépész, akit leosztottam a faszba, nyilván az intelligencia-különbség miatt esélye nem volt értelmes vitára, de hát nem csodálkozom. A miskolci gépészekről nem túl jó a véleményem, nyilván vannak kivételek, és nem akarok általánosítani, ismerek is normálisakat, de az hogy az egyik mérnökversenyen gazdászként jobb helyen végeztünk, mint a gépész csapatok... És emellett hogy milyen kurva büszkék magukra, mikor feleannyi ponttal jutnak be az egyetemre, mint pl. a gazdászok... Az így vicces. Nyilván mikor látta, hogy a vitában halvány esélye sincs, mert nincs hozzá agya, akkor előjött a szokásos "Miskolci Egyetem blabla" szöveggel, amit ráhagytam, és elhatároztam, hogy innentől egy szót sem szólok hozzá, de nem is kellett. Hazament a picsába. :)
A másnap mocskos szar volt. Attól, hogy reggel ugyan nem mondtam Beának, mert akkor hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van, most tényleg ez történt, egész nap érlelődött bennem a dolog. Büdös nagy frusztráció, idegesség kerített hatalmába, és kurva nagy düh. Gondolkoztam rajta, hogy este már le sem megyek a MEN-re, szarok bele. De hát a haverok és tesóm ismét meggyőztek, amit köszönök nekik ezúttal is. A Piknik Parkra sikerült hatalmasat tombolni, ezután már csak össze-vissza császkálás volt, meg néhány kiborulásom, amikor véletlenül 10 percre elkeveredtem, és nem találtam senkit, de utána mindig összeszedtek valahogy a többiek, és kicsit megnyugtattak. Nyilván megint összefutottam Beával és a barátnőjével, valamint volt velük egy srác. Lehet nem a szóbanforgó, de nekem abban az ittas pillanatomban ezt nem volt lehetőségem felmérni. Ekkor olyat tettem, amire nem vagyok büszke, ahogy elmentem mellettük, Beának a fülébe súgtam, hogy rühellem, utálom, gyűlölöm, és hogy menjen, smároljon mindenkivel, majd pedig angolosan leléptem a faszba a koliból írtam neki egy vállalhatatlan szövegű sms-t, majd kimentem epét hányni, szenvedtem egy sort, majd mikor megint meghallottam véletlenül, hogy jön, kimentem, és ennyit kérdeztem tőle: Senki? Ezután lefeküdtem aludni.
Másnap bocsánatot kértem tőle a vállalhatatlan viselkedésemért, ő sírt, hogy baromságot csinált. 1 hónapig ki sem mozdult a lakásból, nem bulizott, és tényleg, én is akartam hogy érezze jól magát, de mocskosul fájt, hogy az első bulizós estéjén ez történt. Nyilván más egy lánynál, akihez tízesével mennek próbálkozni a fiúk, nem akarok álszent lenni, ha 2-3 jó csaj elkezdett volna rám nyomulni, lehet én tovább is megyek... Arra viszont még nem tudtam elhatározni magam, hogy én kezdeményezzek, pedig úgy emlékszem, nagyon hangoztattam, félig-meddig a bosszú beszélt belőlem. Tényleg az volt bennem, bosszúvágy, de egyszerűen nem tudtam cselekedni. Azon az estén gyűlöltem a lányokat. Nagyon. Valahol megértem, el akar felejteni és azt is akarja, hogy én is elfelejtsem. De ez akkor is kibaszottul fáj(t). Sokáig beszélgettünk nagyon, kb. 2-3 órát sztem, végülis megértem őt.
Viszont tényleg ilyen rögeszmés lehetek, mert ma láttam Facebookon, hogy van egy új fiúismerőse, és nyilván egyből elkezdek kombinálni... Faszom kivan önmagammal is, mert egyszerűen el kell őt felejtenem, és hagyni, hadd élje az életét. Egyre inkább kiteljesedik bennem az, hogy ezt én a büdös életben nem akarom. Nem akarok ilyen komoly érzelmeket táplálni egy lány iránt sem, mert ezt a szenvedést nem akarom magaménak tudni. Eddig én voltam a monogám jófiú, aki odafigyel a lányok minden érzésére, akiben maximálisan megbízhatnak. Megérte? Hát nagyon, úgy érzem magam, mint valami lelki roncs. Pedig tényleg olyan lánnyal voltam 4,5 évig, akire egy szavam nem lehet. Mivel a női nemről viszont rohadtul nem akarok lemondani, sőt, ezért valahogy lelkileg kell megváltoznom ezen a téren. Azon gondolkozok, hogy ha az ember nagyon sok lányt ismer, akkor egyik sem fog számára olyan "különlegesnek" tűnni. Ezt valószínűnek tartom. Ebből nyilvánvalóan adódik a következtetés.
Elég sokat olvastam mostanában a buddhizmusról, és hát tudjuk azt is, hogy a pókerben sem kellenek az érzelmek, mert akkor nem döntesz helyesen. (ezt a mostani szárnyalásomban totálisan látom, semmi érzelmet nem viszek a pókerbe, nyilván azért, mert elfogy az élet más területein) Ez nagyon sok sportra is igaz, az érzelmek kifejezése elég a győzelem után, addig inkább hátráltat. De ugyanez igaz az ember munkájára is, fölösleges azon rágódni, hogy milyen szar, mert egyre rosszabb és rosszabb lesz, kivéve ha az ember szereti azt, amit csinál. Miért lenne ez másképp a nőkkel? Azért, mert ők úgy akarják? Miért akarják úgy? Jobb ettől nekik? Egy nagy büdös szart jobb. Lehet, hogy most ez egy nagyon pesszimista szemléletmódnak tűnik, de azért szerintem elég nagy igazságok vannak benne. Nyilván ne azt szűrjétek le, hogy én ezután ki akarom használni a nőket, meg leszarni az érzéseiket, egyszerűen csak óvatosabb leszek, és nem fogok bálványozni senkit. De úgy akarom mindezt, hogy azért jól érezzék magukat, jobban, mint amikor rájuk találtam. :)
Pár gondolat a pókerről: Kibaszottul megy. Még csak hónap fele telt el, nem is játszottam kiemelkedő mennyiséget, de már a rekordom környékén van. A top 30-ban vagyok NL50-en ongame-en a ptr profitlistán (bár egy napom nem trackelte, így ne keressétek a nevem :D), hónap végére elküzdöm magam a top 10-ig. Hétfőn olvastam egy könyvet, jegyzeteltem is, és közben a 136 fős 1000$-os freerollon 3. helyezést értem el 110$-ért. Alig figyeltem a tornára. Ráadásul a végén még peches is voltam picit, mert AKo vs A8s pf all-inben kaptam ki, toronymagas cl lettem volna 3 főnél, de flopra megkapta a színt. Nemrég vettem ki 250$-t, de már azóta újra átléptem a 3k$-t. Kurvára elküzdöm magam 4k$-ig, és elkövetek pár shotot NL100-on.
Nagyjából ennyit mára, most megyünk barlangfürdőzni, sietnem is kell a pakolással, mert a többiek rám fognak várni. :)
Ez felemás post lett, de hát én is elég felemás vagyok mostanában. :)
Szép napot Mindenkinek!
A legelső, hogy nem tudom, mikor csináltam utoljára mesterhármast. Mesterhármas alatt értem, hogy 3 egymás utáni napon piáltunk, és mentünk le bulizni... :) Kb. 1,5 liter vodkát, és 1,5 liter sört ittam meg ez alatt a 3 nap alatt, azóta regenerálódom. Nyilván nem akartam kimaradni a buliból, így mivel a többiek is így tervezték, "kötelességem" volt nekem is. :)
Nagyon kettős érzések vannak bennem ezzel a 3 nappal kapcsolatban. Sok pozitívumot éltem meg, de van negatívum is.
Az első nap tök jó volt, Paddy and the Rats koncert, szolid pogózás (még életemben nem csináltam ilyet :) ), valamint sikerült bemarni úgy, hogy valami DJ-re dance-eltem egy fél-három negyed órát úgy, hogy a többiek már leléptek aludni. :D Aki ismer, az tudja, hogy ez szinte elképzelhetetlen. :)
Jött a következő nap, péntek, amikor szintén jól indult minden. Alapozás a koliban a haverokkal, sok röhögés. Aztán megláttam Beát, hogy már ők is alapoznak a lányokkal. Hihetetlen szar érzés futott át rajtam, ami lehet önzőség, de máris beindult a féltés, féltékenység, pedig már lassacskán 1 hónapja, hogy szakítottunk. Biztos az alkohol is felerősítette, de olyan zaklatottság és szomorúság lett úrrá rajtam pillanatok alatt, hogy az leírhatatlan. Valahogy a többiek összeszedtek, és lementünk a koncertekre. A Subscribe-ot és a FreshFabrikot céloztuk meg, kötelezőnek tartottam tesómmal, hogy a Drive My Handre üvöltsünk majd egyet. Lent megint minden okés volt, tesómmal sikerült olyat beszélgetni lent, körülbelül 1 órán keresztül, amit mindenkinek kívánok a testvérével. Úgy érzem, hogy olyan közel kerültünk egymáshoz, amennyire csak testvéreknek lehet, és ugyan eddig is éreztem, tudtam, hogy iszonyatosan úgy gondolkozik, mint én, most olyan érzésem volt, mintha magammal beszélgetnék. Most már tudom, hogy Ő az, akire biztos, hogy minden esetben számíthatok.
Ezután bementünk a FreshFabrik koncertre, de 3-4 szám után úgy éreztük, hogy nem lesz itt Drive My Hand, így elöl állva elkezdtük beordítani, hogy azt akarjuk. :) A frontember elütötte azzal, hogy neki nincs felírva vagy mi, meg ilyenek (legalábbis így rémlik :D), de hát mi tesómmal ezt már elhatároztuk, hogy arra márpedig tombolni fogunk. :D Szóval elkezdtük mondani a közelben lévő embereknek, hogy: ugye Ti is a Drive My Handet akarjátok? :D 3 szám múlva már elég sokan kiabálták be ahhoz, hogy ez legyen a következő szám. :) Nyilván erre tombolt mindenki a legjobban, de tényleg érezhető különbséggel. :)
Rohadt jó koncert volt, leizzadtam mint állat... :)
Ezután kimentünk, mondom menjünk el WC-re. Na kivel futok össze nyilván? Beával, kivel mással. Megint ugyanabba az állapotba kerültem, mint ami a koliban volt, kb. 10 másodperc leforgása alatt. Egyből nem volt kedvem semmihez, így öcsémmel hazajöttünk. De itt nincs vége, mert én egy beteg állat vagyok. Valahol ebből is látom viszont, hogy a kitartásom az nem hétköznapi, és hogy amit a fejembe veszek, azt véghezviszem. Képes voltam ugyanis fél 3-tól kb. 5-ig a konyhában ülni egy ásványvizes palackkal, és várni, hogy visszajöjjön. Mindezt tök részegen, ahogy más azt kívánja, hogy ágyhoz jusson. Kicsit rosszul is voltam, de az ásványvíz és a magány furcsa kettőse kijózanított ez alatt a 2,5 óra alatt. Ekkor meghallottam kopogni Beát a folyosón, az évek alatt már távolról is megismerem, ha Ő közeledik. Kiült hozzám a konyhába, beszélgettünk. Elmondta nekem, hogy lent csókolózott egy sráccal. Hirtelen nem tudtam mit reagálni, nem haragudtam, ekkor már több int 3 hete szakítottunk, elvileg semmi közöm hozzá, azt csinál, amit csak akar. Ezt is mondtam neki, tök nyugodtan. Aztán az egyik barátnőjével feljött egy bunkó, tahó paraszt gépész, akit leosztottam a faszba, nyilván az intelligencia-különbség miatt esélye nem volt értelmes vitára, de hát nem csodálkozom. A miskolci gépészekről nem túl jó a véleményem, nyilván vannak kivételek, és nem akarok általánosítani, ismerek is normálisakat, de az hogy az egyik mérnökversenyen gazdászként jobb helyen végeztünk, mint a gépész csapatok... És emellett hogy milyen kurva büszkék magukra, mikor feleannyi ponttal jutnak be az egyetemre, mint pl. a gazdászok... Az így vicces. Nyilván mikor látta, hogy a vitában halvány esélye sincs, mert nincs hozzá agya, akkor előjött a szokásos "Miskolci Egyetem blabla" szöveggel, amit ráhagytam, és elhatároztam, hogy innentől egy szót sem szólok hozzá, de nem is kellett. Hazament a picsába. :)
A másnap mocskos szar volt. Attól, hogy reggel ugyan nem mondtam Beának, mert akkor hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van, most tényleg ez történt, egész nap érlelődött bennem a dolog. Büdös nagy frusztráció, idegesség kerített hatalmába, és kurva nagy düh. Gondolkoztam rajta, hogy este már le sem megyek a MEN-re, szarok bele. De hát a haverok és tesóm ismét meggyőztek, amit köszönök nekik ezúttal is. A Piknik Parkra sikerült hatalmasat tombolni, ezután már csak össze-vissza császkálás volt, meg néhány kiborulásom, amikor véletlenül 10 percre elkeveredtem, és nem találtam senkit, de utána mindig összeszedtek valahogy a többiek, és kicsit megnyugtattak. Nyilván megint összefutottam Beával és a barátnőjével, valamint volt velük egy srác. Lehet nem a szóbanforgó, de nekem abban az ittas pillanatomban ezt nem volt lehetőségem felmérni. Ekkor olyat tettem, amire nem vagyok büszke, ahogy elmentem mellettük, Beának a fülébe súgtam, hogy rühellem, utálom, gyűlölöm, és hogy menjen, smároljon mindenkivel, majd pedig angolosan leléptem a faszba a koliból írtam neki egy vállalhatatlan szövegű sms-t, majd kimentem epét hányni, szenvedtem egy sort, majd mikor megint meghallottam véletlenül, hogy jön, kimentem, és ennyit kérdeztem tőle: Senki? Ezután lefeküdtem aludni.
Másnap bocsánatot kértem tőle a vállalhatatlan viselkedésemért, ő sírt, hogy baromságot csinált. 1 hónapig ki sem mozdult a lakásból, nem bulizott, és tényleg, én is akartam hogy érezze jól magát, de mocskosul fájt, hogy az első bulizós estéjén ez történt. Nyilván más egy lánynál, akihez tízesével mennek próbálkozni a fiúk, nem akarok álszent lenni, ha 2-3 jó csaj elkezdett volna rám nyomulni, lehet én tovább is megyek... Arra viszont még nem tudtam elhatározni magam, hogy én kezdeményezzek, pedig úgy emlékszem, nagyon hangoztattam, félig-meddig a bosszú beszélt belőlem. Tényleg az volt bennem, bosszúvágy, de egyszerűen nem tudtam cselekedni. Azon az estén gyűlöltem a lányokat. Nagyon. Valahol megértem, el akar felejteni és azt is akarja, hogy én is elfelejtsem. De ez akkor is kibaszottul fáj(t). Sokáig beszélgettünk nagyon, kb. 2-3 órát sztem, végülis megértem őt.
Viszont tényleg ilyen rögeszmés lehetek, mert ma láttam Facebookon, hogy van egy új fiúismerőse, és nyilván egyből elkezdek kombinálni... Faszom kivan önmagammal is, mert egyszerűen el kell őt felejtenem, és hagyni, hadd élje az életét. Egyre inkább kiteljesedik bennem az, hogy ezt én a büdös életben nem akarom. Nem akarok ilyen komoly érzelmeket táplálni egy lány iránt sem, mert ezt a szenvedést nem akarom magaménak tudni. Eddig én voltam a monogám jófiú, aki odafigyel a lányok minden érzésére, akiben maximálisan megbízhatnak. Megérte? Hát nagyon, úgy érzem magam, mint valami lelki roncs. Pedig tényleg olyan lánnyal voltam 4,5 évig, akire egy szavam nem lehet. Mivel a női nemről viszont rohadtul nem akarok lemondani, sőt, ezért valahogy lelkileg kell megváltoznom ezen a téren. Azon gondolkozok, hogy ha az ember nagyon sok lányt ismer, akkor egyik sem fog számára olyan "különlegesnek" tűnni. Ezt valószínűnek tartom. Ebből nyilvánvalóan adódik a következtetés.
Elég sokat olvastam mostanában a buddhizmusról, és hát tudjuk azt is, hogy a pókerben sem kellenek az érzelmek, mert akkor nem döntesz helyesen. (ezt a mostani szárnyalásomban totálisan látom, semmi érzelmet nem viszek a pókerbe, nyilván azért, mert elfogy az élet más területein) Ez nagyon sok sportra is igaz, az érzelmek kifejezése elég a győzelem után, addig inkább hátráltat. De ugyanez igaz az ember munkájára is, fölösleges azon rágódni, hogy milyen szar, mert egyre rosszabb és rosszabb lesz, kivéve ha az ember szereti azt, amit csinál. Miért lenne ez másképp a nőkkel? Azért, mert ők úgy akarják? Miért akarják úgy? Jobb ettől nekik? Egy nagy büdös szart jobb. Lehet, hogy most ez egy nagyon pesszimista szemléletmódnak tűnik, de azért szerintem elég nagy igazságok vannak benne. Nyilván ne azt szűrjétek le, hogy én ezután ki akarom használni a nőket, meg leszarni az érzéseiket, egyszerűen csak óvatosabb leszek, és nem fogok bálványozni senkit. De úgy akarom mindezt, hogy azért jól érezzék magukat, jobban, mint amikor rájuk találtam. :)
Pár gondolat a pókerről: Kibaszottul megy. Még csak hónap fele telt el, nem is játszottam kiemelkedő mennyiséget, de már a rekordom környékén van. A top 30-ban vagyok NL50-en ongame-en a ptr profitlistán (bár egy napom nem trackelte, így ne keressétek a nevem :D), hónap végére elküzdöm magam a top 10-ig. Hétfőn olvastam egy könyvet, jegyzeteltem is, és közben a 136 fős 1000$-os freerollon 3. helyezést értem el 110$-ért. Alig figyeltem a tornára. Ráadásul a végén még peches is voltam picit, mert AKo vs A8s pf all-inben kaptam ki, toronymagas cl lettem volna 3 főnél, de flopra megkapta a színt. Nemrég vettem ki 250$-t, de már azóta újra átléptem a 3k$-t. Kurvára elküzdöm magam 4k$-ig, és elkövetek pár shotot NL100-on.
Nagyjából ennyit mára, most megyünk barlangfürdőzni, sietnem is kell a pakolással, mert a többiek rám fognak várni. :)
Ez felemás post lett, de hát én is elég felemás vagyok mostanában. :)
Szép napot Mindenkinek!
NH WP GG OMG
Az örvendőben már kiörömködtem magam, de ezeket a szépségeket muszáj megörökíteni itt a naplómban is. 2 nap alatt kétszer dőlt meg a legnagyobb általam nyert pot rekordja!!!http://www.blogger.com/img/blank.gif
A tegnapi:
OMG
És a mai gyönyörűség:
Adrenalin FTW
A final pot méretét nézzétek, nem tudom, hogy a nyeremény kiírásánál miért ír baromságot a weaktight. Hú, ezt még emészteni kell. :D Ezek már összegek. :D
Ma este MEN, lesz zúzás! :D (bár amúgy is lenne :) )
Szép napot Mindenkinek!
A Póker isteneknek meg egy nagy puszi! :)
A tegnapi:
OMG
És a mai gyönyörűség:
Adrenalin FTW
A final pot méretét nézzétek, nem tudom, hogy a nyeremény kiírásánál miért ír baromságot a weaktight. Hú, ezt még emészteni kell. :D Ezek már összegek. :D
Ma este MEN, lesz zúzás! :D (bár amúgy is lenne :) )
Szép napot Mindenkinek!
A Póker isteneknek meg egy nagy puszi! :)
2011. május 9., hétfő
A lelkem legmélyebb bugyraiból
Nagyon rég volt, hogy utoljára írtam a naplómba, évekkel ezelőtt. Nem is tudom pontosan megnevezni az okát, egyszerűen lekötöttek a mindennapok a történései. Elég nehéz időszakon vagyok túl (vagy még nem...), elég meghatározó dolgok történtek velem. Az velük a baj, hogy nem pozitívak. Igen Gazza8, kicsit megint sírós post következik, de ezután már csak pozitívval fogok szolgálni, azt hiszem ez is egy olyan dolog, amit itt ezzel a bejegyzéssel le kell zárnom. :)
A legmeghatározóbb ilyen történés, hogy a 4,5 éves kapcsolatomnak Beával vége lett, 2 hete döntöttünk úgy végleg, hogy elválnak útjaink. Elég nehéz ezt kezelni, nem vagyok gyakorlott még a dologban, de megpróbálok a lehető legpozitívabban hozzáállni. Nem tudom, hogy olvassa-e még a naplómat, mert már tudta ő is, hogy régen írtam ide, de valószínűleg pont ezért nem, bár ki tudja.
Nem a szokványos dolgok miatt (feltűnik valaki új a színen, megcsalás, totális kiszeretés a másikból stb.), de úgy éreztük, hogy a jelenlegi helyzetben nem vagyunk boldogok együtt, és így ez a legjobb döntés. Megmondom őszintén, annak ellenére, hogy mindketten egyformán benne voltunk ebben a döntésben, iszonyatosan nehéz elfogadni. Biztos kell hozzá még egy kis idő, mire teljesen megbarátkozok a gondolattal, mivel 4,5 évig az életem része volt. Nem tudom, másoknál ez hogy működik, de egyáltalán nem tudok rá haragudni semmi miatt, és szerintem ő sem rám, bár lehet, hogy úgy könnyebb lenne. Még mindig beszélgetünk olykor, bár csak rövid időkre, de tudom, hogy ez nem jó. Közös a baráti társaságunk is, ez sem könnyíti meg a helyzetünket, de én nem szeretném, hogy ha az ismerőseinknek választani kellene, így el kell fogadnunk a helyzetet. Mivel együtt laktunk, átköltöztem erre a 2 hónapra "régi lakhelyemre" a haverokhoz, ebből nem csináltunk problémát, az én kevéske cuccomat nem volt nehéz átvinni, Beának "kicsit" tovább tartott volna. :)
Talán ilyen szempontból nekem könnyebb dolgom van, azért a haverokkal való ökörködés nagy segítség.
Életemnek egy nagyon szép periódusa volt ez, nem bántam meg 1 percét sem, nagyon jól éreztem magam, és soha nem fogom őt elfelejteni. Kívánom neki a legjobbakat, hogy legyen boldog, legyen egy olyan állása, amit szeret és amivel elégedett, valamint a legfontosabb, hogy találja meg élete szerelmét.
Erre is gondoltam már, hogy milyen lesz arról értesülni, hogy van már neki valaki, hogy fogom feldolgozni, de inkább legyen így, mint hogy egyedül legyen. Erős vagyok, és képes leszek elfogadni azt is. Bár ez biztos fordítva, neki is nehéz lesz, de ezzel kapcsolatban elhatároztam néhány nyilvánvaló dolgot.
Semmilyen körülmények között nem fogok az ismerősi köröm környékéről sem ismerkedni lányokkal, mert szvsz nem fair. Először is eszméletlen sok szép lány van mindenhol, így nem szorul erre az ember, hogy fölöslegesen idióta szituációkba keverje magát, és nagyobb fájdalmat okozzon a másiknak. Nyilván megpróbálom azt a szituációt is elkerülni, hogy közösen legyünk együtt valahol, mert ezt sem szeretném. (bár lehet, hogy ez a 2 hónap azért erre úgyis kevés) Szerintem ez a két dolog korrekt.
A kapcsolatból rengeteget tanultam, átgondoltam milyen hibákat követtem el, mit kellett volna másképp csinálni, mi miatt juthattunk el idáig. Nem 1-2 napot szántam erre, igazán körüljártam a dolgot. Most viszont abban biztos vagyok, hogy egy ideig nem kívánok ilyen komoly kapcsolatot. Nem azért, mert bármi baj lenne vele, meg mert én ennyire nem bírnám a monogámiát, a 4,5 év minden percében tökéletesen hűséges voltam. Egyszerűen csak most ezután úgy érzem, hogy nem akarom egy ideig. Nem fogom persze tudatosan kerülni, de igyekszem könnyedebben kezelni a dolgot, persze továbbra is teljesen tisztességesen, mert ilyen vagyok.
Azt hiszem ennyi elég is a szerelmi életemről, tovább nem ragoznám a dolgot. A másik nehézség, ami mostanában, gyakorlatilag párhuzamosan futott az előző témával, az egyetem. Alapvetően könnyű az egyetem, szándékosan maradtam még 1 évet, elsősorban anyagi megfontolásból, azt is átgondoltam, elfogadtam, így döntöttem. Most viszont nem ez történt.
Valahogy annyira lazán vettem az egészet, meg már ki is ábrándultam belőle, ebből az elvégzem, diplomám lesz, jó állásom dologból, hogy tényleg nem foglalkoztam vele. Ettől függetlenül meg akartam csinálni, de talán nem volt hozzá elég erőm. A szakdolgozatom, meg a szigorlatom volt már csak, na meg az államvizsga, de az a szakirányunkon már nem egy nehézség elvileg. Viszont, a szokásos utolsó pillanatra hagyom a feladataim hozzáállás miatt most méreteset szívtam. A külső konzulensem úgy döntött, hogy 3 nap alatt nem fogja tudni átnézni a szakdogám, van más programja is, így pedig nem adja hozzá a nevét. Teljesen jogosnak gondolom, az én hibám. Most is úgy érzem, hogy meg is érdemeltem. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy mostanában ezek a pofonok kellenek ahhoz, hogy végre igazán felébredjek. És kicsit kezdem is úgy érezni, hogy fel is fogok...
Sajnos szüleimnek nagy csalódást okoztam ezzel, megviselte őket a dolog, és nem igazán tudtam érthető magyarázattal szolgálni. El kellett volna végeznem most, de elbasztam, és erre nincs mentség. A következő fél évre fizetni fogok, nem tudom hogy mennyit, de remélem nem sokat így kredit nélkül, szakdogával és szigorlattal. Meglátjuk. A lényeg, hogy most meg kell erre keresnem a pénzt, sőt, sokkal többet kell ennél...
Tudom, a Pókerrel bármi lehet, bármikor vége lehet, ezért kell most mindennél jobban küzdenem. Szeretem ezt csinálni, szeretek játszani, szeretem tanulni, élvezem, amikor elviszek egy 3 BI-es potot, amikor szintet lépek, és amikor úgy érzem, hogy az adott limittől is jobb vagyok. Sokszor ábrándozok azon, hogy milyen érzés lesz NL200-400-on játszani, vagy még feljebb. El akarok oda jutni, de eddig nem sikerült. Hogy miért nem sikerült, az megint nehéz kérdés. Ha meg kellene válaszolnom, csak azt tudnám rá mondani, hogy ez is az én hibám.
Nem akartam eléggé. Nem tudom megmondani miért. Kicsit úgy érzem, hogy amikor egy ilyen stabil, szép párkapcsolatban van az ember - legalábbis én - , akkor elkényelmesedik. Nem akar egyre jobb és jobb lenni. És ez nem a leányzó hibája, hanem a fiúé. Nem kellene megelégednie azzal ami van. Most kezdem úgy érezni, hogy egyre jobb és jobb akarok lenni mindenben. Elsősorban jobban akarok pókerezni, és egyre feljebb és feljebb jutni, hogy ez teremtsen egy biztonságos alapot a többi dologhoz, amit még akarok. Vagyis: még több barátot akarok szerezni, többet akarok szórakozni, többet akarok sportolni (kipróbálni minél több sportágat, újakat is, vagy olyan régi dolgokat csinálni, ami valahogy kimaradt az utóbbi időben: foci, úszás, ping-pong, futás, kondizás stb.), olvasni, és ha már tényleg igazán jól állok, akkor utazni. Tudom, ezek egyelőre csak álmoknak tűnnek, de képesnek érzem magam arra, hogy elérjem. Ha nem sikerül, nem sikerül, de mindent meg fogok tenni érte, hogy ne így legyen, akármilyen szentimentálisan hangozzék is most ez. A pókeren kívül természetesen igyekszem arra is figyelni, hogy milyen egyéb pénzszerzési lehetőségek vannak, mert vannak. Mindig vannak.
Akármilyen csúnya is legyen, szerintem a legutolsó az, hogy dolgozol egy multinál, egy gyárban vagy akárhol. Én már ezt régen is láttam, és most, hogy az egyetemet már elvégzett ismerőseimmel beszélgetek, egyre biztosabb vagyok ebben. És nem azért, mert lusta disznó vagyok. (persze tudok az is lenni :) ) Hanem azért, mert kihajtják belőlük a lelket, és ezért cserébe nem kapnak megfelelő fizetést. Gondolom ezt nem kell ecsetelnem, mindenki ismeri. Ez nem fair. Nem fair, hogy dolgozol napi 10-12 órát, mellé utazol, és nincs időd semmire, csak azért, hogy ne halj éhen. Úgy hiszem, hogy nem ezért születünk. Tudom, hogy vannak, akik ennek is örülnének, és vannak, akiknek esélyük nincs még erre sem, állandóan éheznek, és rosszabbul élnek, mint az állatok. Ez is szörnyű. Én, amíg van választási lehetőségem, addig ezt nem akarom. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez legyen a jövőm. HA ez lesz, megint csak azt tudom mondani, hogy így jártam, de akkor is mindent meg fogok tenni, hogy ne így legyen. És ha mindent megtettem, akkor már nem rajtam múlik.
Egyelőre NL50-en járok, Ongame-en játszom 5max-et, rengeteg Deucescracked videót nézek, jegyzetelek, handeket postolok, és most már elkezdem majd a limit regjeit is jobban tanulmányozni. Napi 5-6 órát játszom, 1 órát videózok, 1 órát elemzek. Ez így átlagban van, lesz ennél több is, kevesebb is. Most kell sok időt beleölni, fellépni 100-ra, 200-ra, és ameddig csak tudok. Nem akarok megállni. Egészen addig megyek, amíg a képességeim engedni fogják. A játékom elég drasztikusan változott az utóbbi időben, 30-on 24/20 körül játszottam, 50-en viszont még lazább lett, valahogy így önmagától, olyan 26/22 lehet. Persze, ez önmagában nem jelent semmit, de összességében is sokkal agresszívebben, valamint megfontoltabban játszok. Nemrég léptem fel 50-re, és most először jól sikerült, bár nem akarom elkiabálni. Nem tudom, mikor tilteltem utoljára, Tommy Angelo Eightfold Path-je sokat segített, kétszer hallgattam végig, igyekeztem mindent hasznosítani belőle. Persze az is sokat segít, ha magabiztosabb vagy a játékodban, és nem azon tiltelsz, hogy milyen baromságot csináltál már megint. (a lecallolt 3rd barrell blöffjeimet sem érzem mostanában baromságnak, ha úgy érzem, hogy jogos volt, régen meg az ilyen például iszonyatosan demoralizálni tudott)
Nos, ennyit rólam. Ez bizony valami mocsok hosszú post lett. Nem tudom, kinek van kedve az ilyen lelki ömlengéseket elolvasni, de ha volt ilyen, akkor az megtisztelt vele. Ezután pozitív, vidám postok fognak jönni (sry Gazza8), meg majd visszatérnek a filmes bejegyzések is, mert láttam időközben egy pár művet, és majd szerintem csinálok egy videósorozatot is, ha feljutottam NL100-ra, bár lehet, hogy egy leakfinder NL50-est is tolok még előtte. :) És ott majd ízekre lehet engem szedni, hogy mekkora fish is vagyok valójában. :) Ja, még valami. Gazza8 ugyan győzködött, hogy menjek HU-napra, vagy mi a szöszre, és meg is ígértem, hogy átgondolom, mégsem mentem, de tényleg lekötöttek a dolgaim, és nem akartam ezt neki nagyon magyarázni. Most viszont megígérem, hogy ha lesz valami OPHU-s összejövetel, akkor maximálisan törekedni fogok arra, hogy részt is vegyek rajta. :) Ott majd lehet élőben is oltani a nevemmel, ami biztos nagyon fun lesz. :D
Mindenkinek sok sikert kívánok, a kártyában is és a szerelemben is egyaránt, és ne higgyétek el, hogy nem működhet együtt a kettő! ;)
A legmeghatározóbb ilyen történés, hogy a 4,5 éves kapcsolatomnak Beával vége lett, 2 hete döntöttünk úgy végleg, hogy elválnak útjaink. Elég nehéz ezt kezelni, nem vagyok gyakorlott még a dologban, de megpróbálok a lehető legpozitívabban hozzáállni. Nem tudom, hogy olvassa-e még a naplómat, mert már tudta ő is, hogy régen írtam ide, de valószínűleg pont ezért nem, bár ki tudja.
Nem a szokványos dolgok miatt (feltűnik valaki új a színen, megcsalás, totális kiszeretés a másikból stb.), de úgy éreztük, hogy a jelenlegi helyzetben nem vagyunk boldogok együtt, és így ez a legjobb döntés. Megmondom őszintén, annak ellenére, hogy mindketten egyformán benne voltunk ebben a döntésben, iszonyatosan nehéz elfogadni. Biztos kell hozzá még egy kis idő, mire teljesen megbarátkozok a gondolattal, mivel 4,5 évig az életem része volt. Nem tudom, másoknál ez hogy működik, de egyáltalán nem tudok rá haragudni semmi miatt, és szerintem ő sem rám, bár lehet, hogy úgy könnyebb lenne. Még mindig beszélgetünk olykor, bár csak rövid időkre, de tudom, hogy ez nem jó. Közös a baráti társaságunk is, ez sem könnyíti meg a helyzetünket, de én nem szeretném, hogy ha az ismerőseinknek választani kellene, így el kell fogadnunk a helyzetet. Mivel együtt laktunk, átköltöztem erre a 2 hónapra "régi lakhelyemre" a haverokhoz, ebből nem csináltunk problémát, az én kevéske cuccomat nem volt nehéz átvinni, Beának "kicsit" tovább tartott volna. :)
Talán ilyen szempontból nekem könnyebb dolgom van, azért a haverokkal való ökörködés nagy segítség.
Életemnek egy nagyon szép periódusa volt ez, nem bántam meg 1 percét sem, nagyon jól éreztem magam, és soha nem fogom őt elfelejteni. Kívánom neki a legjobbakat, hogy legyen boldog, legyen egy olyan állása, amit szeret és amivel elégedett, valamint a legfontosabb, hogy találja meg élete szerelmét.
Erre is gondoltam már, hogy milyen lesz arról értesülni, hogy van már neki valaki, hogy fogom feldolgozni, de inkább legyen így, mint hogy egyedül legyen. Erős vagyok, és képes leszek elfogadni azt is. Bár ez biztos fordítva, neki is nehéz lesz, de ezzel kapcsolatban elhatároztam néhány nyilvánvaló dolgot.
Semmilyen körülmények között nem fogok az ismerősi köröm környékéről sem ismerkedni lányokkal, mert szvsz nem fair. Először is eszméletlen sok szép lány van mindenhol, így nem szorul erre az ember, hogy fölöslegesen idióta szituációkba keverje magát, és nagyobb fájdalmat okozzon a másiknak. Nyilván megpróbálom azt a szituációt is elkerülni, hogy közösen legyünk együtt valahol, mert ezt sem szeretném. (bár lehet, hogy ez a 2 hónap azért erre úgyis kevés) Szerintem ez a két dolog korrekt.
A kapcsolatból rengeteget tanultam, átgondoltam milyen hibákat követtem el, mit kellett volna másképp csinálni, mi miatt juthattunk el idáig. Nem 1-2 napot szántam erre, igazán körüljártam a dolgot. Most viszont abban biztos vagyok, hogy egy ideig nem kívánok ilyen komoly kapcsolatot. Nem azért, mert bármi baj lenne vele, meg mert én ennyire nem bírnám a monogámiát, a 4,5 év minden percében tökéletesen hűséges voltam. Egyszerűen csak most ezután úgy érzem, hogy nem akarom egy ideig. Nem fogom persze tudatosan kerülni, de igyekszem könnyedebben kezelni a dolgot, persze továbbra is teljesen tisztességesen, mert ilyen vagyok.
Azt hiszem ennyi elég is a szerelmi életemről, tovább nem ragoznám a dolgot. A másik nehézség, ami mostanában, gyakorlatilag párhuzamosan futott az előző témával, az egyetem. Alapvetően könnyű az egyetem, szándékosan maradtam még 1 évet, elsősorban anyagi megfontolásból, azt is átgondoltam, elfogadtam, így döntöttem. Most viszont nem ez történt.
Valahogy annyira lazán vettem az egészet, meg már ki is ábrándultam belőle, ebből az elvégzem, diplomám lesz, jó állásom dologból, hogy tényleg nem foglalkoztam vele. Ettől függetlenül meg akartam csinálni, de talán nem volt hozzá elég erőm. A szakdolgozatom, meg a szigorlatom volt már csak, na meg az államvizsga, de az a szakirányunkon már nem egy nehézség elvileg. Viszont, a szokásos utolsó pillanatra hagyom a feladataim hozzáállás miatt most méreteset szívtam. A külső konzulensem úgy döntött, hogy 3 nap alatt nem fogja tudni átnézni a szakdogám, van más programja is, így pedig nem adja hozzá a nevét. Teljesen jogosnak gondolom, az én hibám. Most is úgy érzem, hogy meg is érdemeltem. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy mostanában ezek a pofonok kellenek ahhoz, hogy végre igazán felébredjek. És kicsit kezdem is úgy érezni, hogy fel is fogok...
Sajnos szüleimnek nagy csalódást okoztam ezzel, megviselte őket a dolog, és nem igazán tudtam érthető magyarázattal szolgálni. El kellett volna végeznem most, de elbasztam, és erre nincs mentség. A következő fél évre fizetni fogok, nem tudom hogy mennyit, de remélem nem sokat így kredit nélkül, szakdogával és szigorlattal. Meglátjuk. A lényeg, hogy most meg kell erre keresnem a pénzt, sőt, sokkal többet kell ennél...
Tudom, a Pókerrel bármi lehet, bármikor vége lehet, ezért kell most mindennél jobban küzdenem. Szeretem ezt csinálni, szeretek játszani, szeretem tanulni, élvezem, amikor elviszek egy 3 BI-es potot, amikor szintet lépek, és amikor úgy érzem, hogy az adott limittől is jobb vagyok. Sokszor ábrándozok azon, hogy milyen érzés lesz NL200-400-on játszani, vagy még feljebb. El akarok oda jutni, de eddig nem sikerült. Hogy miért nem sikerült, az megint nehéz kérdés. Ha meg kellene válaszolnom, csak azt tudnám rá mondani, hogy ez is az én hibám.
Nem akartam eléggé. Nem tudom megmondani miért. Kicsit úgy érzem, hogy amikor egy ilyen stabil, szép párkapcsolatban van az ember - legalábbis én - , akkor elkényelmesedik. Nem akar egyre jobb és jobb lenni. És ez nem a leányzó hibája, hanem a fiúé. Nem kellene megelégednie azzal ami van. Most kezdem úgy érezni, hogy egyre jobb és jobb akarok lenni mindenben. Elsősorban jobban akarok pókerezni, és egyre feljebb és feljebb jutni, hogy ez teremtsen egy biztonságos alapot a többi dologhoz, amit még akarok. Vagyis: még több barátot akarok szerezni, többet akarok szórakozni, többet akarok sportolni (kipróbálni minél több sportágat, újakat is, vagy olyan régi dolgokat csinálni, ami valahogy kimaradt az utóbbi időben: foci, úszás, ping-pong, futás, kondizás stb.), olvasni, és ha már tényleg igazán jól állok, akkor utazni. Tudom, ezek egyelőre csak álmoknak tűnnek, de képesnek érzem magam arra, hogy elérjem. Ha nem sikerül, nem sikerül, de mindent meg fogok tenni érte, hogy ne így legyen, akármilyen szentimentálisan hangozzék is most ez. A pókeren kívül természetesen igyekszem arra is figyelni, hogy milyen egyéb pénzszerzési lehetőségek vannak, mert vannak. Mindig vannak.
Akármilyen csúnya is legyen, szerintem a legutolsó az, hogy dolgozol egy multinál, egy gyárban vagy akárhol. Én már ezt régen is láttam, és most, hogy az egyetemet már elvégzett ismerőseimmel beszélgetek, egyre biztosabb vagyok ebben. És nem azért, mert lusta disznó vagyok. (persze tudok az is lenni :) ) Hanem azért, mert kihajtják belőlük a lelket, és ezért cserébe nem kapnak megfelelő fizetést. Gondolom ezt nem kell ecsetelnem, mindenki ismeri. Ez nem fair. Nem fair, hogy dolgozol napi 10-12 órát, mellé utazol, és nincs időd semmire, csak azért, hogy ne halj éhen. Úgy hiszem, hogy nem ezért születünk. Tudom, hogy vannak, akik ennek is örülnének, és vannak, akiknek esélyük nincs még erre sem, állandóan éheznek, és rosszabbul élnek, mint az állatok. Ez is szörnyű. Én, amíg van választási lehetőségem, addig ezt nem akarom. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez legyen a jövőm. HA ez lesz, megint csak azt tudom mondani, hogy így jártam, de akkor is mindent meg fogok tenni, hogy ne így legyen. És ha mindent megtettem, akkor már nem rajtam múlik.
Egyelőre NL50-en járok, Ongame-en játszom 5max-et, rengeteg Deucescracked videót nézek, jegyzetelek, handeket postolok, és most már elkezdem majd a limit regjeit is jobban tanulmányozni. Napi 5-6 órát játszom, 1 órát videózok, 1 órát elemzek. Ez így átlagban van, lesz ennél több is, kevesebb is. Most kell sok időt beleölni, fellépni 100-ra, 200-ra, és ameddig csak tudok. Nem akarok megállni. Egészen addig megyek, amíg a képességeim engedni fogják. A játékom elég drasztikusan változott az utóbbi időben, 30-on 24/20 körül játszottam, 50-en viszont még lazább lett, valahogy így önmagától, olyan 26/22 lehet. Persze, ez önmagában nem jelent semmit, de összességében is sokkal agresszívebben, valamint megfontoltabban játszok. Nemrég léptem fel 50-re, és most először jól sikerült, bár nem akarom elkiabálni. Nem tudom, mikor tilteltem utoljára, Tommy Angelo Eightfold Path-je sokat segített, kétszer hallgattam végig, igyekeztem mindent hasznosítani belőle. Persze az is sokat segít, ha magabiztosabb vagy a játékodban, és nem azon tiltelsz, hogy milyen baromságot csináltál már megint. (a lecallolt 3rd barrell blöffjeimet sem érzem mostanában baromságnak, ha úgy érzem, hogy jogos volt, régen meg az ilyen például iszonyatosan demoralizálni tudott)
Nos, ennyit rólam. Ez bizony valami mocsok hosszú post lett. Nem tudom, kinek van kedve az ilyen lelki ömlengéseket elolvasni, de ha volt ilyen, akkor az megtisztelt vele. Ezután pozitív, vidám postok fognak jönni (sry Gazza8), meg majd visszatérnek a filmes bejegyzések is, mert láttam időközben egy pár művet, és majd szerintem csinálok egy videósorozatot is, ha feljutottam NL100-ra, bár lehet, hogy egy leakfinder NL50-est is tolok még előtte. :) És ott majd ízekre lehet engem szedni, hogy mekkora fish is vagyok valójában. :) Ja, még valami. Gazza8 ugyan győzködött, hogy menjek HU-napra, vagy mi a szöszre, és meg is ígértem, hogy átgondolom, mégsem mentem, de tényleg lekötöttek a dolgaim, és nem akartam ezt neki nagyon magyarázni. Most viszont megígérem, hogy ha lesz valami OPHU-s összejövetel, akkor maximálisan törekedni fogok arra, hogy részt is vegyek rajta. :) Ott majd lehet élőben is oltani a nevemmel, ami biztos nagyon fun lesz. :D
Mindenkinek sok sikert kívánok, a kártyában is és a szerelemben is egyaránt, és ne higgyétek el, hogy nem működhet együtt a kettő! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)