MEN után

Vége van a Miskolci Egyetemi Napoknak, jelentem túléltem, pedig több dolog is nehezítette dolgomat.
A legelső, hogy nem tudom, mikor csináltam utoljára mesterhármast. Mesterhármas alatt értem, hogy 3 egymás utáni napon piáltunk, és mentünk le bulizni... :) Kb. 1,5 liter vodkát, és 1,5 liter sört ittam meg ez alatt a 3 nap alatt, azóta regenerálódom. Nyilván nem akartam kimaradni a buliból, így mivel a többiek is így tervezték, "kötelességem" volt nekem is. :)

Nagyon kettős érzések vannak bennem ezzel a 3 nappal kapcsolatban. Sok pozitívumot éltem meg, de van negatívum is.
Az első nap tök jó volt, Paddy and the Rats koncert, szolid pogózás (még életemben nem csináltam ilyet :) ), valamint sikerült bemarni úgy, hogy valami DJ-re dance-eltem egy fél-három negyed órát úgy, hogy a többiek már leléptek aludni. :D Aki ismer, az tudja, hogy ez szinte elképzelhetetlen. :)

Jött a következő nap, péntek, amikor szintén jól indult minden. Alapozás a koliban a haverokkal, sok röhögés. Aztán megláttam Beát, hogy már ők is alapoznak a lányokkal. Hihetetlen szar érzés futott át rajtam, ami lehet önzőség, de máris beindult a féltés, féltékenység, pedig már lassacskán 1 hónapja, hogy szakítottunk. Biztos az alkohol is felerősítette, de olyan zaklatottság és szomorúság lett úrrá rajtam pillanatok alatt, hogy az leírhatatlan. Valahogy a többiek összeszedtek, és lementünk a koncertekre. A Subscribe-ot és a FreshFabrikot céloztuk meg, kötelezőnek tartottam tesómmal, hogy a Drive My Handre üvöltsünk majd egyet. Lent megint minden okés volt, tesómmal sikerült olyat beszélgetni lent, körülbelül 1 órán keresztül, amit mindenkinek kívánok a testvérével. Úgy érzem, hogy olyan közel kerültünk egymáshoz, amennyire csak testvéreknek lehet, és ugyan eddig is éreztem, tudtam, hogy iszonyatosan úgy gondolkozik, mint én, most olyan érzésem volt, mintha magammal beszélgetnék. Most már tudom, hogy Ő az, akire biztos, hogy minden esetben számíthatok.

Ezután bementünk a FreshFabrik koncertre, de 3-4 szám után úgy éreztük, hogy nem lesz itt Drive My Hand, így elöl állva elkezdtük beordítani, hogy azt akarjuk. :) A frontember elütötte azzal, hogy neki nincs felírva vagy mi, meg ilyenek (legalábbis így rémlik :D), de hát mi tesómmal ezt már elhatároztuk, hogy arra márpedig tombolni fogunk. :D Szóval elkezdtük mondani a közelben lévő embereknek, hogy: ugye Ti is a Drive My Handet akarjátok? :D 3 szám múlva már elég sokan kiabálták be ahhoz, hogy ez legyen a következő szám. :) Nyilván erre tombolt mindenki a legjobban, de tényleg érezhető különbséggel. :)
Rohadt jó koncert volt, leizzadtam mint állat... :)

Ezután kimentünk, mondom menjünk el WC-re. Na kivel futok össze nyilván? Beával, kivel mással. Megint ugyanabba az állapotba kerültem, mint ami a koliban volt, kb. 10 másodperc leforgása alatt. Egyből nem volt kedvem semmihez, így öcsémmel hazajöttünk. De itt nincs vége, mert én egy beteg állat vagyok. Valahol ebből is látom viszont, hogy a kitartásom az nem hétköznapi, és hogy amit a fejembe veszek, azt véghezviszem. Képes voltam ugyanis fél 3-tól kb. 5-ig a konyhában ülni egy ásványvizes palackkal, és várni, hogy visszajöjjön. Mindezt tök részegen, ahogy más azt kívánja, hogy ágyhoz jusson. Kicsit rosszul is voltam, de az ásványvíz és a magány furcsa kettőse kijózanított ez alatt a 2,5 óra alatt. Ekkor meghallottam kopogni Beát a folyosón, az évek alatt már távolról is megismerem, ha Ő közeledik. Kiült hozzám a konyhába, beszélgettünk. Elmondta nekem, hogy lent csókolózott egy sráccal. Hirtelen nem tudtam mit reagálni, nem haragudtam, ekkor már több int 3 hete szakítottunk, elvileg semmi közöm hozzá, azt csinál, amit csak akar. Ezt is mondtam neki, tök nyugodtan. Aztán az egyik barátnőjével feljött egy bunkó, tahó paraszt gépész, akit leosztottam a faszba, nyilván az intelligencia-különbség miatt esélye nem volt értelmes vitára, de hát nem csodálkozom. A miskolci gépészekről nem túl jó a véleményem, nyilván vannak kivételek, és nem akarok általánosítani, ismerek is normálisakat, de az hogy az egyik mérnökversenyen gazdászként jobb helyen végeztünk, mint a gépész csapatok... És emellett hogy milyen kurva büszkék magukra, mikor feleannyi ponttal jutnak be az egyetemre, mint pl. a gazdászok... Az így vicces. Nyilván mikor látta, hogy a vitában halvány esélye sincs, mert nincs hozzá agya, akkor előjött a szokásos "Miskolci Egyetem blabla" szöveggel, amit ráhagytam, és elhatároztam, hogy innentől egy szót sem szólok hozzá, de nem is kellett. Hazament a picsába. :)

A másnap mocskos szar volt. Attól, hogy reggel ugyan nem mondtam Beának, mert akkor hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van, most tényleg ez történt, egész nap érlelődött bennem a dolog. Büdös nagy frusztráció, idegesség kerített hatalmába, és kurva nagy düh. Gondolkoztam rajta, hogy este már le sem megyek a MEN-re, szarok bele. De hát a haverok és tesóm ismét meggyőztek, amit köszönök nekik ezúttal is. A Piknik Parkra sikerült hatalmasat tombolni, ezután már csak össze-vissza császkálás volt, meg néhány kiborulásom, amikor véletlenül 10 percre elkeveredtem, és nem találtam senkit, de utána mindig összeszedtek valahogy a többiek, és kicsit megnyugtattak. Nyilván megint összefutottam Beával és a barátnőjével, valamint volt velük egy srác. Lehet nem a szóbanforgó, de nekem abban az ittas pillanatomban ezt nem volt lehetőségem felmérni. Ekkor olyat tettem, amire nem vagyok büszke, ahogy elmentem mellettük, Beának a fülébe súgtam, hogy rühellem, utálom, gyűlölöm, és hogy menjen, smároljon mindenkivel, majd pedig angolosan leléptem a faszba a koliból írtam neki egy vállalhatatlan szövegű sms-t, majd kimentem epét hányni, szenvedtem egy sort, majd mikor megint meghallottam véletlenül, hogy jön, kimentem, és ennyit kérdeztem tőle: Senki? Ezután lefeküdtem aludni.

Másnap bocsánatot kértem tőle a vállalhatatlan viselkedésemért, ő sírt, hogy baromságot csinált. 1 hónapig ki sem mozdult a lakásból, nem bulizott, és tényleg, én is akartam hogy érezze jól magát, de mocskosul fájt, hogy az első bulizós estéjén ez történt. Nyilván más egy lánynál, akihez tízesével mennek próbálkozni a fiúk, nem akarok álszent lenni, ha 2-3 jó csaj elkezdett volna rám nyomulni, lehet én tovább is megyek... Arra viszont még nem tudtam elhatározni magam, hogy én kezdeményezzek, pedig úgy emlékszem, nagyon hangoztattam, félig-meddig a bosszú beszélt belőlem. Tényleg az volt bennem, bosszúvágy, de egyszerűen nem tudtam cselekedni. Azon az estén gyűlöltem a lányokat. Nagyon. Valahol megértem, el akar felejteni és azt is akarja, hogy én is elfelejtsem. De ez akkor is kibaszottul fáj(t). Sokáig beszélgettünk nagyon, kb. 2-3 órát sztem, végülis megértem őt.

Viszont tényleg ilyen rögeszmés lehetek, mert ma láttam Facebookon, hogy van egy új fiúismerőse, és nyilván egyből elkezdek kombinálni... Faszom kivan önmagammal is, mert egyszerűen el kell őt felejtenem, és hagyni, hadd élje az életét. Egyre inkább kiteljesedik bennem az, hogy ezt én a büdös életben nem akarom. Nem akarok ilyen komoly érzelmeket táplálni egy lány iránt sem, mert ezt a szenvedést nem akarom magaménak tudni. Eddig én voltam a monogám jófiú, aki odafigyel a lányok minden érzésére, akiben maximálisan megbízhatnak. Megérte? Hát nagyon, úgy érzem magam, mint valami lelki roncs. Pedig tényleg olyan lánnyal voltam 4,5 évig, akire egy szavam nem lehet. Mivel a női nemről viszont rohadtul nem akarok lemondani, sőt, ezért valahogy lelkileg kell megváltoznom ezen a téren. Azon gondolkozok, hogy ha az ember nagyon sok lányt ismer, akkor egyik sem fog számára olyan "különlegesnek" tűnni. Ezt valószínűnek tartom. Ebből nyilvánvalóan adódik a következtetés.

Elég sokat olvastam mostanában a buddhizmusról, és hát tudjuk azt is, hogy a pókerben sem kellenek az érzelmek, mert akkor nem döntesz helyesen. (ezt a mostani szárnyalásomban totálisan látom, semmi érzelmet nem viszek a pókerbe, nyilván azért, mert elfogy az élet más területein) Ez nagyon sok sportra is igaz, az érzelmek kifejezése elég a győzelem után, addig inkább hátráltat. De ugyanez igaz az ember munkájára is, fölösleges azon rágódni, hogy milyen szar, mert egyre rosszabb és rosszabb lesz, kivéve ha az ember szereti azt, amit csinál. Miért lenne ez másképp a nőkkel? Azért, mert ők úgy akarják? Miért akarják úgy? Jobb ettől nekik? Egy nagy büdös szart jobb. Lehet, hogy most ez egy nagyon pesszimista szemléletmódnak tűnik, de azért szerintem elég nagy igazságok vannak benne. Nyilván ne azt szűrjétek le, hogy én ezután ki akarom használni a nőket, meg leszarni az érzéseiket, egyszerűen csak óvatosabb leszek, és nem fogok bálványozni senkit. De úgy akarom mindezt, hogy azért jól érezzék magukat, jobban, mint amikor rájuk találtam. :)

Pár gondolat a pókerről: Kibaszottul megy. Még csak hónap fele telt el, nem is játszottam kiemelkedő mennyiséget, de már a rekordom környékén van. A top 30-ban vagyok NL50-en ongame-en a ptr profitlistán (bár egy napom nem trackelte, így ne keressétek a nevem :D), hónap végére elküzdöm magam a top 10-ig. Hétfőn olvastam egy könyvet, jegyzeteltem is, és közben a 136 fős 1000$-os freerollon 3. helyezést értem el 110$-ért. Alig figyeltem a tornára. Ráadásul a végén még peches is voltam picit, mert AKo vs A8s pf all-inben kaptam ki, toronymagas cl lettem volna 3 főnél, de flopra megkapta a színt. Nemrég vettem ki 250$-t, de már azóta újra átléptem a 3k$-t. Kurvára elküzdöm magam 4k$-ig, és elkövetek pár shotot NL100-on.

Nagyjából ennyit mára, most megyünk barlangfürdőzni, sietnem is kell a pakolással, mert a többiek rám fognak várni. :)

Ez felemás post lett, de hát én is elég felemás vagyok mostanában. :)

Szép napot Mindenkinek!