Ismét jelentkezem, most egy ilyen szokatlan időben. Nem sokat pókereztem tegnap (konkrétan semmit), tegnapelőtt pedig nyertem egy keveset Red Staron. Most ez a bejegyzés nem is erről fog szólni. Megint nem lesz pozitív hangvételű, mint ahogy az mostanában lenni szokott. Vágjunk is bele...
Tegnap este szakest volt. Nem vagyok egy nagyon nagy szakest fan, de hát ez egy baráti szakest volt, ráadásul Valentin napi, ahol minden ismerősöm megjelent, így hát nekem, és barátnőmnek is ott volt a helyünk. A többiek egész héten készültek rá, videóval, kontraműsorral stb. Gondoltam, hogy azért nem mindenki vesz részt benne, nekem legalábbis nem szóltak, hogy esetleg segítek-e, vagy benne akarok-e lenni, ilyesmi, de azt hittem, hogy kb. 4-5 ember csinálja, úgyhogy nem tartottam annyira meglepőnek. Aztán elkezdődött a szakest. Nagyon jól szervezett volt, tetszik a korsó is, szóval minden nagyon jól indult, az első órában általában halálra szoktam unni magam, most még az is tetszett. Aztán valami folyamatosan változott benne. Valahogy egyre komorabb lettem, eluralkodott rajtam a rosszkedv, pedig a műsor tényleg überfasza volt.
Mi is lehetett akkor a gond? Mi lehet az, ami miatt lehorgasztott fejjel ültem az utolsó 1,5 órában? Mi az, ami miatt elvettem barátnőm kedvét is az egésztől, és mérges rám joggal most is? Mi az, ami miatt az asztalnál ülők csak azt látták, hogy Tomi nagy ívben szarik már a szakestre? Mi az ami miatt otthagytam volna a korsómat is, mert azt is nagy ívben leszartam, de barátnőm utánam hozta?
Nagyjából az, hogy engem és haveromat kivéve mindenki részt vett benne a második szintről. Ez így folyamatosan tudatosult, hogy hopsz ő is, hopsz ő is, hopsz az elsős csajok vidám poharat mondanak stb... Ja de, végülis minket is megkértek, másik Tomit filmet vágni, engem meg délután zsíroskenyeret kenni. (amire pont nem értem rá, szerencsére, mert most még jobban fel***zna, hogy annyival hozzájárultam volna...)
Hát igen, végülis csak 4. éve hogy is mondjam, mi a jó kifejezés... azt hiszem a "vagyok itt köztük", de hát tényleg, egy 3 másodpercre sem kértek meg... Nem mondom, nincs egy nagy szereplési vágyam, de mindenki részt vett benne... Hát ez van. Rosszul esett, de hát ez van.
Ha valamelyik ismerősöm olvassa ezt a bejegyzést valami véletlen folytán - persze barátnőmön kívül, mert hát ő úgyis fogja - akkor: Hát ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése